Takarmányok megválasztásának takarmányozás élettani és emésztéskinetikai szempontjai tejtermelő tehenészetekben

Megfelelő mennyiségű, és minőségű szálas- és tömegtakarmány nélkül nem lehet gazdaságos a tejtermelés. A száraz, aszályos időjárású évektől eltekintve a tejtermelő tehenészetek általában mennyiségi gondokkal nem küzdenek. A takarmányok minőségének javításában jelentős tartalékokkal rendelkezünk. Tejet termelni sokféle takarmánnyal lehet, de az egyes takarmányok eltérő módon felelnek meg a nagy tejtermelésű tehenek igényének, illetve a laktáció egyes szakaszainak.
A nagy tejtermelésű teheneknél a legkritikusabb időszak az elléstől a csúcstermelés eléréséig tart. Az energiafelvétel növelése nagyon fontos szempont, hogy a negatív energiamérleg időszaka minél rövidebb legyen. A takarmányok emészthetősége és különösen a sejtfal emésztésének dinamikája egyaránt befolyásolja a takarmányok táplálóértékét és a takarmányfelvételt. A laktáció elején azon takarmányok felhasználása előnyös, melyek magas takarmányozási szinten is nagy energiafelvételt tesznek lehetővé.
Kérődzők emésztésének jellemzése
A kérődzők emésztése dinamikus rendszer, mely két nagy egységre osztható, az előgyomrokban, az oltógyomorban, illetve a bélben folyó emésztésre. A felvett takarmánynak két útja lehet, a táplálóanyagok emésztésre és felszívódásra kerülnek vagy továbbhaladnak az emésztő traktusban. A következő egységbe mindig csak az a táplálóanyag kerül, amely elkerülte az emésztést. Az adott egységben emésztett táplálóanyagok aktuális mennyiségét az emésztés, illetve az emésztetlen anyag kiáramlási sebessége határozza meg. A potenciálisan emészthető táplálóanyagok tényleges emésztése, az emésztés sebessége (kd) és az emésztés-, valamint a kiáramlási sebesség (kp) összegének hányadosával (kd/kd+kp) jellemezhető. Minél lassúbb az emésztés vagy gyorsabb a kiáramlás sebessége, annál több potenciálisan emészthető táplálóanyag kerüli el az emésztést, a kiáramlási sebesség hatása nagyobb, amikor az emésztés sebessége kicsi és hasonló nagyságrendű a kiáramlási sebességhez. A takarmányozási szint növelésének hatására a takarmányok emészthetősége csökken, amelyet már régen felismertek, és a tejtermelő tehenek részére kidolgozott modern nettó energia értékelési rendszerek a takarmányok energiaértékének számításánál figyelembe vesznek. Kísérletek szerint az emészthetőség csökkenés nagyobb mértékben érinti a sejtfal-, mint a sejttartalom emésztését. A sejtfal emésztés sebessége különleges jelentőségű lehet a takarmányozási szint növekedésének hatására fellépő emészthetőség csökkenés mértékének meghatározásában, miután a sejtfal a lassan emészthető táplálóanyagok közé tartozik. Az emészthetőség csökkenés mértékének ismerete minden esetben fontos amikor a takarmányok energia tartalmát létfenntartó feletti, azaz termelési szintre vonatkoztatják.
A sejtfal emésztés mértéke és sebessége befolyásolja a takarmányfelvételt és a potenciálisan emészthető sejtfalnak azt a hányadát, amely magas takarmányozási szinten elkerüli a bendőemésztést.
Fehérjék lebontása a bendőben
A kérődzők által felvett fehérje egy része, a szálas és tömegtakarmányok esetében döntő hányada lebomlik a bendőben. A bendőben lebomlott fehérjéből mikrobafehérje képződik, mely az emésztőtraktus további hányadában hasznosul. A lebonthatóság szempontjából a takarmányfehérje az alábbi frakciókra bontható:
- gyorsan lebomló fehérje, melyből „azonnal” ammónia képződik, amit a mikróbák fehérjévé alakíthatnak, melynek mértéke a mikrobák energiaellátásától és az ammónia koncentrációjától függ.
- lassan lebontható fehérje, melynél a lebontás mértékét a lebontás sebessége és a takarmány bendőből való kiáramlásának sebessége határozza meg. Magas takarmányozási szinten, nagy termelésű teheneknél több potenciálisan lebontható fehérje kerüli el a bendőbeni lebontást.
- bendőben nem lebomló emészthető fehérje, amelynek mennyiségét a fehérje struktúráján túl, a fehérje lebontás sebessége és a takarmány bendőben való tartózkodásának ideje befolyásol.
- bendőben nem lebontható, de a vékonybélben sem emészthető takarmányfehérje, melyet sem a mikrobák sem a gazdaállat nem képes hasznosítani.
A nagy tejtermelésű teheneknél előnyös, ha a gyorsan lebontható fehérje aránya kicsi és számottevő bendőben nem lebontható fehérjét tartalmazó fehérjeforrást is kapnak.
A sejtfal lebontása a bendőben
A takarmányok sejtfaltartalma (NDF) magában foglalja a hemicellulóz a cellulóz és a lignin teljes mennyiségét. A takarmányadagokban a sejtfal biztosítja a bendőtartalom struktúráját, a normális bendőemésztést és a lebontásakor keletkező illózsírsavak jelentős mértékben járulnak hozzá a tehenek energiaellátásához és a tejzsírképzésben döntő szerepük van.
A szálas- és tömegtakarmányokból származó energia (kivétel a kukorica szilázs) döntő hányada a sejtfal lebontásából származik. A sejtfal potenciális lebonthatósága (emészthetősége) a takarmány energiatartalmát befolyásolja. A sejtfal lebontás sebessége szoros kapcsolatot mutat a takarmányfelvétellel és a takarmányozási szint növelésének hatására fellépő emészthetőség csökkenés mértékével. A takarmányfelvétel azokból a takarmányokból több és az emészthetőség csökkenés azoknál a takarmányoknál kisebb, melyeknél a sejtfal lebontás sebessége gyors.
Tömegtakarmányok megválasztásának szempontja
A nagy tejtermelésű tehenek takarmányozási szintje magas, ezért jelentős mértékű emészthetőség csökkenéssel kell számolni a létfenntartó szinthez hasonlítva. Ezért azoknak a takarmányoknak az etetése kedvező, melyek sejttartalma nagy (pl. kukorica szilázs) vagy a sejtfal emésztése gyors (pl. rozs szenázs, olaszperje szenázs). Ezekből a takarmányokból egyúttal a takarmányfelvétel is több, azaz a tehenek nagyobb energiafelvételét két tényező is támogatja: a nagyobb takarmányfelvétel és a nagyobb táplálóérték.
Amíg ellés után, a laktáció elején a minél nagyobb energiafelvétel a kívánatos, addig a laktáció végén és a szárazonállás alatt kerülendő a tehenek elhízása, a túlkondíció. Ebben az időszakban ajánlatos olyan takarmányokat etetni, melyekben a sejtfal emésztése lassú, hogy a takarmányfelvételt korlátozzuk és a túlzott energiafelvételt mérsékeljük. Erre a célra a fűfélék, a szárazonállás alatt a réti széna etetése kiválóan alkalmas. Miután a laktáció végén és a szárazonállás idején a takarmányozási szint mérsékelt, a takarmányok hosszú ideig tartózkodnak a bendőben, így a potenciálisan emészthető sejtfal nagyobb mértékben hasznosul, a táplálóérték több.
Takarmányok csoportosítása táplálóérték szerint
A táblázatban a legfontosabb szálas- és tömegtakarmányokat soroltuk kategóriákba fehérje- és energiatartalmuk szerint. Ugyanitt feltüntettünk néhány ipari mellékterméket is, melyek a csemegekukorica melléktermék kivételével, un. „átmeneti takarmányok”, a tömegtakarmányok és abrakfélék között foglalnak helyet a táplálóértékük alapján.
Szálas- és tömegtakarmányok, ipari melléktermékek csoportosítása táplálóértékük szerint
A laktáció elején a nagy fehérje és nagy energiatartalmú takarmányok kombinációja ajánlott, amelyet hatékonyan kiegészíthet valamilyen nagy fehérje és nagy energiatartalmú ipari melléktermék. A kis fehérje és kis energiatartalmú takarmányokat a laktáció végén, illetve a szárazonállás időszakában célszerű felhasználni. A takarmányok természetesen más kombinációban is etethetők, de ez azzal jár, hogy lényegesen több energiában vagy fehérjében gazdag abrakfélére lesz szükség.