Hogyan hat a hőstressz a termelésre?

A hőstressz a megemelkedett környezeti hőmérséklet és a páratartalom együttes hatásának az eredménye, ami korlátozza a tehén lehetőségét, hogy lecsökkentse a testhőmérsékletét.

A termelést leginkább a lecsökkent takarmányfelvétel egy csökkent bendő tevékenységgel és a nyál lecsökkent puffertartalma korlátozza. Ezek hatása összeadódik és negatív energiamérleget eredményez egy szub-akkut bendőacidózis (SARA) lehetőségével karöltve.

A tehenek valamennyire meg tudnak küzdeni a hőmérséklet és a páratartalom emelkedésével, de csak rövid ideig. Ők elsősorban a „nem-párologtató” hűtési módszer szerint élnek, mint a légáramlással történő hőleadás. Azonban a hőmérséklet és a páratartalom emelkedésével ez egyre kevésbé hatékony, melynek következtében a teheneknek más módszert, a lihegést kell választaniuk, aminek hatékonysága szintén romlik a páratartalom emelkedésével. (West, 2003). Továbbá még gondot jelent a nyáladzás. Az állat nyálat veszít, ami a legfontosabb puffer a bendőben: HCO3 (Chamberlain, unpublished).

A hőstressz hatással van a tejtermelésre, a tejzsír százalékra, az alacsonyabb takarmányfelvételre, a szaporodási mutatókra és gyakran a testsúlyra is. A termékenység romlásához vezethet, ha a hőstressz az inszeminálás előtt éri a tehenet. Ez akkor áll helyre, amikor a hőmérséklet újra normál tartományba kerül.

A nagytejű egyedek sokkal érzékenyebbek a magasabb tejtermelésnek és szárazanyag felvételnek köszönhetően. (West, 2003). A modern tehenészetekben az egyre nagyobb telepméret és egyre magasabb termelési szint elérése a cél, amivel együtt nő a hőstressz okozta károk lehetősége is.

Az érintett állatok próbálják maximalizálni a hőleadó felületüket, így állva maradnak ahelyett, hogy lefeküdnének. Ez hatással van a köröm és a tőgy egészségére is.